2009. március 5., csütörtök

In memoriam Sándor Zoltánné

Fotó: Kecskeméti Krisztina
forrás: www.hir6.hu

Búcsút kellett vennünk egy értékes embertől, egy vérbeli tanártól... Nem nekrológot készülök írni, mert nem örökre távozott közülünk, mégis veszteség az iskolának és a városnak.
Sándor Zoltánné, a kiváló matematika tanár 2009. február 16-ától a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnáziumban dolgozik.
23 évet dolgozott végig a korábban csak "mezőgazdasági technikum" néven ismert intézményben. Számos osztály került ki a kezei közül, diákjai nagy szeretettel és hálával beszéltek és beszélnek róla. Az egyik legnehezebb tárgyat oktatva gyerekek százait juttatta el az érettségiig. Szigorú és következetes volt, magyarázataiból a leggyengébb tanuló is megértette a matematikát.
Amikor 2007 nyarán megbízott igazgatóként a Mezgé élére került, nem rendelkezett vezetői tapasztalatokkal, de a legnagyobb körültekintéssel, pedagógiai-szakmai hozzáértéssel és felelősségtudattal kezdett hozzá ennek a sok telephellyel működő, szerteágazó képzést nyújtó iskolának az irányításához.
A városvezetők elvárásainak megfelelően az ipari képzést erősítette, vezetése alatt adták át a Tudásparkot, "Toborzó" címmel nagy sikerű találkozót szervezett Orosháza nagy ipari cégei és a diákjaink között. Megszerezte az akkreditációt a felnőttképzésre, és rögtön el is indított egy hegesztő tanfolyamot felnőtteknek. Belátta, hogy hiába maradt "Mezgé" az iskola neve, a mezőgazdasági képzésre jelenleg nincs igény, más irányba kell az intézménynek nyitnia.
Sándor Zoltánné takarékosan gazdálkodott. Visszavonatták vele a pedagógusok nyelvpótlékát, vele nyelették le azt a békát, hogy többé nem kapnak a dolgozók étkezési utalványt. Mindezek természetesen nem voltak túl népszerű intézkedések.
A számok magukért beszélnek: 2008 május 9-ig rettentően visszafogott volt a költekezés, majd hihetetlen mértékben meglódultak a kiadások.
Más számadatok is alátámasztják, hogy tevékenységére pozitívan reagált a város és környéke: 2008 februárjában közel 200 gyerek írt nálunk felvételit, ebből 180-an alkotják a mostani tanév 9. évfolyamát.
Az igazgatónő dolgozni tudó és szerető vezetőtársakkal vette körül magát, akikkel - megbecsülve munkájukat és szakmai tudásukat - közösen irányította az iskolát. Május 9. után először Berki Sándor igazgatóhelyettest, majd néhány hónap múlva Jancsurák Józsefet, a Tudáspark vezetőjét fosztották meg posztjaiktól.
Sándor Zoltánné felszabadult munkahelyi légkört teremtett, volt legalább egy "pihenő évünk", amikor ugyan rengeteget dolgoztunk, de mindezt nyugodt körülmények között tehettük. Büszkék voltunk rá, hogy egy ilyen komoly és intelligens, külső megjelenésében is mindig elegáns hölgy képviselte minden fórumon az intézményünket.
Más iskolák példájából kiindulva az együvé tartozás érzését azzal is erősítette, hogy egyen nyakkendő és sál viselését kezdeményezte és indította be.
Az A épületben tanító pedagógusoknak otthonos tanárit alakíttatott ki, ugyanis korábban a különböző tárgyakat tanítók ún. kabinetekben voltak. Közösséget, összetartó kollektívát szándékozott kialakítani. A tanári végében egy ízléses kávézó helyiséget is berendeztetett az igazgatónő. Ezt azonban nem iskolai pénzen tette, hanem vállalkozóknál, nagyobb cégeknél kilincselt, hogy erre megteremtse az anyagi forrást.
Ma már három otromba gázkazán és hatalmas piros tartályok éktelenkednek ebben a helyiségben. Egyik kolléganőnk szerint ez a "Kazánház kávézó" lett a 2008/2009-es tanév jelképe: "Mindenbe rondítsunk bele, amit Sándorné kialakított!"
A volt igazgatónőnk tűrte és tűrte, hogy amit ő alkotott, ami értéket létrehozott, azt a szeme előtt zúzzák szét.
Eltűrte, hogy az újságokban "marhatolvajnak" titulálják, mivel tényleg adott el az egyébként leromlott állapotban Magyarországra hozott állatokból, mert több millió Ft árú takarmányt ettek meg egyetlen tél alatt.
Az utolsó csepp a pohárban mégis az volt, hogy az ősszel a férj, Sándor Zoltán különös telefonhívást kapott. Egy rekedtes férfihang közölte, hogy jobb lesz, ha vigyáz a feleségére, mert baja eshet az asszonynak.
Sándor Zoltánné pályázott és nyert Mezőberényben. Jól tette, hogy elhagyta ezt a politikai botrányoktól hangos várost. Ezt a várost, amelynek elöljáróságai felkérték, hogy a Pintér Tibor ellen folytatott eljárás ideje alatt vezesse az iskolánkat, majd ugyanezek a városvezetők hátat fordítottak neki, egy szó köszönet nélkül állították fel az igazgatói székből.
A szűk látókörű politika állította le azt a kedvező folyamatot, ami az elmúlt tanévben elindult. A Sándor Zoltánné, Berki Sándor és Jancsurák József által irányított iskola 3-5 év alatt képes lett volna kilábalni a válságból, míg ma a teljes széthullás előtt áll.
Évekkel ezelőtt kialakított hagyomány, hogy az önkormányzat minden évben jutalmazza a sok éve Orosházán dolgozó pedagógusokat. Most egyértelművé vált, hogy ez csak máz, külsőség, álszent dolog, mert helyi politikusaink valójában nem tudják értékelni és becsülni a városban és a városért dolgozó kiváló tanárokat.
Az ügy nyertese Mezőberény. Híreink szerint Sándor Zoltánné nagyon jól érzi magát új munkahelyén. Kívánjuk neki, hogy még sokáig jó egészségben dolgozhasson, és ott végre igazi elismerést kapjon munkájáért.
VK

4 megjegyzés:

  1. Köszönjük Ági az elmúlt évi vezetésedet! Sikeres munkát új iskoládban!

    VálaszTörlés
  2. Nem volt Ő mindenben és mindég olyan csodálatra méltó ! Ő is csak egy ember, aki nem mentes a gyarlóságoktól.

    VálaszTörlés
  3. Valóban, senki sem tökéletes. Igazgatónak nem születnek az emberek, hanem azzá válnak. Sándor Zoltánnénak ez sikerült, másnak nem.

    VálaszTörlés
  4. Nem hiszem, hogy bárki is csodálatosnak látta Ágit. Egyszerűen jól csinálta, amit csinált.

    VálaszTörlés